A méretarányos sztereoszkópikus modell szintezési, méretezési és orientációs folyamatai.

Az emberi szem alkalmazkodása közel- és távollátáshoz, a szemlencse vastagságának változása. A szem képes a tárgyak távolságához is alkalmazkodni; a távoli objektum fénysugarait a szemlencse másként fókuszálja, mint a közeli objektumról érkező fényeket.

Az aktív záras (shutter) technológiát az aktív 3D szemüvegeknél alkalmazzák. Lényege, hogy a kijelzőn megjelenő képeket mindig a megfelelő – vagy a jobb, vagy a bal – szemnek küldje. A megjelenítés és a kitakarás sebessége megegyezik a kijelző képfrissítési rátájával, így tehát olyan gyors, hogy az emberi agy (szinte) észre sem veszi. Egy IR (infravörös) emitter adja a jelet a szemüveg számára, hogy tudja, mikor melyik szemre kell küldeni az adott képkockát; míg az egyik lencse sötétedik, a másik továbbítja a képet, majd fordítva.

Az autosztereogram a vizuális illúziók egyik fajtája. Lényege, hogy az agy „becsapásával” egy kétdimenziós, számítógép által kreált képet nézve létrejön a mélységészlelés is, vagyis 3D képet érzékelünk.